Javasolt túraútvonalak
A Glockner körút
Ezt a körutat muszáj megtennie minden motorosnak, aki a környéken túrázik! Gyönyörű tájak és álomszerű utak várnak arra, hogy meghódítsák őket!
A Glockner panorámaút 48 kilométerén zöld alpesi legelők, az erdőhatárig nyúló erdős területek és a Pasterzen gleccser örök jégtakarója vár az utazóra.
Mintegy 3 kilométerrel a heiligenbluti fizetőkapu után egy körforgalom található, ahol el lehet kanyarodni a Ferenc József Császár csúcs (Kaiser-Franz-Josef-Höhe) felé. Ezt mindenképpen érdemes megtenni, mert az út során nem leszünk még egyszer ilyen közel a Großglocknerhez. Az odavezető út többek között a gleccser vize által táplált Margaritzen víztározó, vízesések és egy csodálatos tengerszem mellett halad el. A Ferenc József Császár csúcsnál ingyenes parkolási lehetőség áll rendelkezésre, külön „biker-safe” tárolókkal a motorosok számára. Itt az idő körülnézni és készenlétbe helyezni a fényképezőgépet. Lesz mire használni!
Aki járni akar egyet, vagy hőségben hűsölésre vágyik, az látogassa meg a Gamsgruben alagutakat. Érdemes még felkeresni a Swarovski-kilátót és a kiállításokat.
Ezután térjünk vissza a körforgalomhoz, ahol most a Zell am See útirányt választjuk, és végigmegyünk magán a Glockner úton.
A csodálatos út két oldalán számtalan kiállítás és tájékoztató tábla található, melyek információkkal szolgálnak az út mentén fellelhető állat- és növényvilágról, magáról az út építéséről és az egyéb látnivalókról.
Az út legmagasabb pontján, és egyben a Karintia és Salzburg tartományok közötti határon kb. 20 kilométer múlva, a Hochtornál haladunk át 2504 méter magasban, majd néhány perc elteltével megérkezünk a jól ismert Fuscher Törlhöz (2428 m). Innen körülbelül 1200 méternyi szintkülönbséget teszünk meg hegynek lefelé a ferleiteni fizetőkapuig. Út közben jól megfigyelhető, hogy a fák milyen magasságban tűnnek fel ismét, és hogy a növényzet milyen otthonosan érzi itt magát. Aki rá tud szánni egy kis időt, meglátogathatja a közvetlenül a fizetőkapunál található vadasparkot.
Ezután tovább haladunk a Glockner úton, végig a völgyön, amíg el nem érjük a pinzgaueri főutat (B311), és ott Zell am See felé fordulunk. Mintegy 3 kilométer után, amikor már majdnem elérjük Zell am See-t, eldönthetjük, hogy felkeressük Zellt, vagy tovább haladunk a B168-es főúton Stuhlfelden/Mittersill irányában, és célba vesszük a felbertauerni utat. TIPP: látogassa meg Zell am See-t, és nyaljon el egy finom fagylaltot a közvetlenül a tónál található számtalan parti kávézó valamelyikében, vagy keresse fel a történelmi belvárost, és ott egyen egy fagylaltot – ahogy Önnek jobban tetszik.
Ha már elfogyott a fagylalt, és a fényképek is elkészültek, tovább folytathatjuk az utat a felbertauerni út felé. Visszatérünk a B168-es, mittersilli főútra, és Mittersill felé haladunk. Fürthön, Lengdorfon és Stuhlfeldenen keresztül Mittersillig megyünk, ahol elfordulunk a felbertauerni út irányába. Itt még 20 kilométert kell az alagútig megtenni. A nagyon jól megépített és enyhén kanyargós úton végig hegynek felfelé vezet az utunk.
Maga a Felbertauern alagút 5,3 km hosszú, és kb. 1600 m magasságban fekszik. Ausztria más alagútjaival szemben itt akkor sincs soha dugó, ha néhány járművel több koptatja az aszfaltot. A Mittersill felőli fizetőkapu az alagút kijáratánál található. Motorkerékpáronként 8,- eurót, személyautónként 10,- eurót kell leszurkolni. Az anyagiak rendezése után a következő 14,5 kilométeres szakaszon lejtmenetben, Matrei és Lienz felé visz az út. A Lienz felé vezető utat nem lehet eltéveszteni – nagyon jól ki van táblázva, és (szinte) lehetetlen eltévedni. Ennek ellenére ezen a hívogató útszakaszon nagyon óvatosan bánjunk a gázkarral. Nem csak a motorosok, de a lézeres sebességmérővel felszerelt urak is tisztában vannak vele, mennyire száguldásra csábító ez a rész. Pár perccel az előtt, hogy elérnénk Lienzet, elhaladunk a Defereggental felé, illetve a Großglocknernél lévő Kals felé vezető elágazás mellett. Mindkét úti cél külön túra részét képezi.
Lienzbe érkezve érdemes körbesétálni az óvárost. A központ közelében bőségesen találhatók parkolóhelyek, melyek jól láthatóan ki vannak táblázva. A „Napfényes Lienz” teljes joggal rászolgált az elnevezésre. Az óvárost, ahonnan nyáron kitiltják az autókat, utcai kávézók sora szegélyezi, a rengeteg üzlet pedig nézelődésre és vásárlásra csábít.
Az utolsó, mintegy 40 km hosszú útszakasz visszavisz Heiligenblutba. Az út – akár a Mölltal, akár és a Großglockner felé megyünk ‑ jól ki van táblázva. Lienztől az út az Iselsberg-hágón át (1209 m) Winklern felé, majd tovább Heiligenblut felé halad, ahonnan a túra elindult.
Az Apriach-i Panorámaút
Nem messze Heiligenbluttól, a Großglockner alpesi panorámaút közvetlen közelében számos látnivaló található, amely számot tarthat a Großglockner-régió látogatóinak érdeklődésére. Az egyik ilyen gyöngyszem Apriach, a kicsi, álmos hegyi falu, amely szorosan a Felső Mölltal meredek hegyoldalaihoz simul. A kis falvacskához hasonlóan, a megjárandó Apriacher hegyi út is belesimul a hegyoldalba, és végigkígyózik a magasban Großkirchheim/Döllachtól Apriachig, és azon túl, Schachnernen át egészen Heiligenblutig.
A Hunguest Hotel Heiligenblut szállodától indulva Winklern felé átmegyünk Heiligenbluton, elhaladunk a jobb oldalon lévő, nyolcvan méter magas Jungfernsprung vízesés mellett, majd kb. 10 perc múlva elérjük Großkirchheim/Döllachot. Nem sokkal az első házak után, balra rákanyarodunk a Dorfstraßéra, ahol a „Döllach” helységnévtábla üdvözöl bennünket. További mintegy 300 méter után, az „Apriach” elágazásnál balra fordulunk – innentől ajánlott nagyon figyelmesen közlekedni!
Az út, amely ahogy az várható volt, egészen szűk és kanyargós, parasztházak és dús legelők között kígyózik. Egy-egy kanyar annyira szűkre van szabva, hogy az ember legszívesebben átemelné rajta a gépet ;-). A panorámaút elérése, és az onnan nyíló csodálatos látvány méltó jutalom az odáig megtett út „fáradalmaiért”. Ha a felfelé vezető úton útkereszteződéshez érünk, és nem tudjuk, merre kell tovább menni: mindig a „hegynek fel” irányt válasszuk.
Az Apriacher panorámaút különlegességét a környező hegygerincekre nyíló csodálatos panoráma és természetesen a mélyen lent fekvő Mölltal lenyűgöző látványa jelenti. Az úton kevesen járnak, mert maga az út kevésbé ismert a turisták számára. Ennek ellenére nagyon körültekintően kell közlekedni, mert az út és a kanyarok is szűkek, és nagyobb sebességnél nem láthatók be megfelelően. Ez azonban nem szabad, hogy bárkit is elrettentsen, sőt, ezt az utat egyszerűen ki kell próbálni!
Az út során érdemes szüneteket tartani, és például meglátogatni az apriachi vízimalmokat. Ezek a malmok a paraszti élet történelmi szemtanúi abból az időből, amikor a vizet még csak a hajtóerőként használták. A malmok még mindig teljesen működőképesek, és bemutató rendezvényeken részben még ma is használják őket.
Ugyancsak érdemes meglátogatni a közelben található, csaknem 400 éves "Mentlhof" parasztházat. Ma egy kedvesen berendezett hegyvidéki parasztmúzeumnak ad otthont, ahol a régi hegyi parasztok ösvényein lehet sétálni, meg lehet ismerkedni a szűkösségben bővelkedő, 1400 m fölötti élettel, mindent meg szabad fogni, és magunk elé lehet képzelni az egykori lakók által végzett munkákat. A Mentlhof borozó kulináris örömöket kínál, mert aki dolgozik, annak jókat és kiadósan kell ennie!
Amikor már egészen közel vagyunk az úti célhoz, az út végén tehetünk még egy kis kitérőt Heiligenblutba, az aranyásó faluba. Amikor elhagyjuk Schachnern települést, ott lehet letérni az aranyásó faluhoz hegynek felfelé vezető útra. Az út és a sok kanyar nagyon szűk és részben vadregényes. Mintegy 1 km után elérjük a parkolót, a motort itt hagyhatjuk lehűlni, mi pedig megvendégelhetjük magunkat egy itallal az „Alter Pocher” alpesi vendéglőben (1809 m). A frissítő után körbejárhatjuk a történelmileg restaurált aranyásó falut, és kipróbálhatjuk az aranymosást. Aki kincset talál, az a felét ideadhatja a jó tippért.
Miután az italunkat elfogyasztottuk, és aranyat is bőségesen mostunk magunknak, érdemes visszatérni a hotelbe. A szerpentineken visszamegyünk egészen addig, amíg el nem érjük a jól ismert schachnerni utat, majd tovább haladunk egészen a Glockner panorámaútig. Itt balra fordulunk, és pár perc múlva, illetve jó néhány méterrel alacsonyabban megpillanthatjuk Heiligenblut helységnévtábláját.
Lienz - Defereggental -Staller Sattel - Antholz (Olaszország) - Silian -Lienz
A körülbelül 250 km hosszú körutat kezdjük kiadós reggelivel a Hunguest Hotel Heiligenblut szállodában. Áthajtunk a Mölltalon, egészen lemegyünk Winklernig, majd az Iselsberg-hágón át tovább Lienz felé.
Nem sokkal Lienz előtt áthaladunk két körforgalmon, és a városközpont felé megyünk tovább. Lienzbe megérkezve mindig a „Felbertauern-Tunnel” (B108) jelzést követjük. Miután a várost magunk mögött hagytuk, a felbertauerni főúton, az Isel folyó mentén, szépen egyenesen megteszünk mintegy 15 kilométert, amíg el nem érjük Hubent. Itt található a Defereggental felé vezető elágazás. Az elágazást közlekedési tábla és egy szépen kivitelezett útjelző is mutatja.
Magába a Defereggental völgybe egy rövid és kanyargós útszakasz viszi fel az utazókat. Út közben nem szabad elszalasztani a balra, az Isel folyó völgyére nyíló kilátást! Középen egészen be lehet látni a völgybe, jobbra és balra csodálatos, zölddel benőtt hegyoldal, míg a völgyfenéken a kékeszöld Isel folyó és a felbertauerni út látható – ez az út a célpontunk.A Defereggental arra invitál, hogy bebarangoljuk. A tájhoz hasonlóan, nyugodtan és szelíden, mintegy 20 kilométer múlva visszatérhetünk a defereggentali országútra. Átmegyünk az idillien benőtt alagúton, és elhaladunk a hagyományos parasztudvarok és házak mellett. Csak semmi kapkodás! Aki szeretne, tehet egy kis kitérőt a Mariahilf-Wallfahrt templomhoz. Ez St. Jakobban található, és olyan jelzések vezetnek hozzá, amelyeket lehetetlen nem észrevenni.
Ezután az út továbbra is fölfelé vezet, csak valamivel meredekebben, és az út szűkebbé válik. A Staller Sattel (olaszul: Passo Stalle) egyre közelebb húzódik... Megérkezve a 2052 méteres, szeles magasságban fekvő Staller Sattelhez, a hős motorost mélykék tengerszem látványa fogadja, amely álomszerűen visszatükrözi a környező hegyek képét. A tó mellett található nagy és kis parkolókban muszáj pihenőt tartani, és kiélvezni a rideg-szép táj látványát.
Az innen a völgybe vezető út vagy inkább utacska Antholz után annyira keskeny, hogy nem lehet egyidejűleg felfelé és lefelé is használni. Ezért az a szabály van érvényben, hogy minden óra első 15 percében (0-15. perc) csak lefelé lehet közlekedni, míg minden óra harmadik 15 percében (30-45. perc) csak felfelé haladhat a forgalom. Aki tehát rosszkor érkezik, elegendő ideje marad arra, hogy tekintetével bejárja a dél-tiroli Antholzertal völgyet, és csipegessen valamit a falatozóban. Amikor pedig a zöld jelzőlámpa szabaddá teszi az utat, tovább indulhatunk az Antholzertalba! A keskeny, sok kis kanyarral tarkított úton a bedőlő motoros számára gyorsan világossá válik, hogy ezen az úton lehetetlen mindkét irányban egyszerre közlekedni. A szerpentinek szűkek, és szeretnénk a járművel minél több kanyart levágni. Mindenestre vonzó, és pokoli élményt nyújt!
Miután leküzdöttük a szorost, érintjük az Antholzer tavat (1640 m), amely kedvelt kiránduló célpont. Ezután áthaladunk Antholz három részén ‑ Antholz Obertal (1532 m), Antholz Mittertal (1250 m) és Antholz Niedertal (1135 m) ‑ míg elérjük a Via Pusteria (Pustertaler út ‑ SS49/E66) utat. Itt balra fordulunk Dobbacio (Toblach) felé, és mindig az E66-ot követjük. Elhaladunk a Fiume Rienza-tó mellett, és végig a völgy mentén haladunk, amíg el nem érjük Toblachot. Az E66-on (Via Pusteria) maradunk, tovább haladunk Innichen felé, és a határon átkelve visszatérünk Ausztriába. Ausztriába visszaérkezve a drautali főutat (B100) követjük, amíg el nem érjük Siliant, majd tovább megyünk Lienz felé. Hogy ne csak a főutat kelljen bámulnunk, és még legyen részünk valami látványosságban, érdemes Abfaltersbach magasságában balra letérni a főútról, és a pustertaleri hegyi úton haladni tovább. Azért, hogy a hosszabb visszautat is könnyebb legyen kibírni, igyunk valamit és együnk pár falatot az Assling vadasparknál található Bärenwirt étteremben. Akár az ugyancsak ott található nyári szánkópályát is kipróbálhatjuk.
Ez után a kis kitérő után tovább folytatjuk az utunkat. A hegyi út becsatlakozik a drautali főútba, amelyről korábban letértünk, és amelyre most visszatérünk – Lienz felé. Lienztől már egyszerű a hazafelé vezető út: mindig a Großglockner/Mölltal felé kell haladni – a közlekedési táblák mutatják az utat.
Jó szórakozást túrához!
Gmünd - Nockalm alpesi út - Millstatt-i Tó - Dráva völgy
Ennek a meglehetősen terjedelmes túrának a kiindulási pontja Heiligenblut. Reggeli után vegyük magunkra a kötelezően viselendő motoros ruházatot, keressük fel a garázst, és keltsük életre a motort.
A Heiligenbluttól Winklernig tartó első húsz kilométeren az út mindig lefelé halad. Nem sokkal az után, hogy beértünk Winklernbe, balra fordulunk a Spittal/Autobahn (autópálya) irányba. A Lendorfig tartó következő 30 kilométeren érintjük Flattachot (itt található a gyönyörű Ragga-szurdok), Obervellachot, Reissecket (ezeket a neveket jegyezzük meg a későbbiekre!). Lendorfba érkezve elágazik az út. Nekünk balra kell fordulni, a B100-as főútra, Spittal an der Drau felé, és NEM SZABAD felhajtani az autópályára! Ezután érintünk néhány kisebb települést, olyan hangzatos nevekkel, mint például Sankt Peter in Holz. Alighogy kicsodálkoztuk magunkat, már el is érjük a kerület fővárosa, Spittal an der Drau szélét és az első körforgalmat. A kitáblázás szuper, és ha tartjuk a „félbalra” irányt Gmünd/Katschberg/Millstatt felé, akkor már magunk mögött is hagytuk Spittalt. Spittal után elágazik a B99 út. Mi továbbra is balra tartunk – ki gondolta volna ‑ Gmünd/Katschberg felé. Egyszerre minden megszépül – az út kényelmesen fut a patak mentén, és kellemes kanyarok és festői kis települések tarkítják. Nagyszerű! Ettől lesz igazán szórakoztató az utazás!
Ezután a látótávolban megjelenik a középkori Gmünd és egy körforgalom, ahol mindenki kedve és tetszése szerint 3 lehetőség közül választhat:
- Gmünd meglátogatása (a körforgalomnál balra): egy pompás történelmi óváros, kedves kávézókkal, múzeumokkal, egy történelmi várral és egy Porsche múzeummal a Porsche rajongók számára;
- kitérő a Maltatal felé (a körforgalomnál ugyancsak balra) és a Malta magashegyi út felé, a Kölnbrein víztározó megtekintésével, vagy;
- tovább a Nockalm-út felé (a körforgalomnál egyenesen).
Az egyszerűség kedvéért semmit sem hagyunk ki, és először megtekintjük a szép Gmündöt. Itt ajánlkozik a lehetőség, hogy balra, a vár felé vegyük az irányt, mert azt nem lehet nem észrevenni, és a lábánál elég parkolási lehetőség áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy „motor kikapcs” és be a történelmi óvárosba, ahol tetszetős kávézók és idilli utcácskák várnak arra, hogy felderítsük őket...
„A Hohe Tauern és a Nockberge nemzeti parkokba beágyazva fekszik Gmünd kisváros a két folyó, a Lieser és a Malta összefolyásánál. Innen ered a Gmünd név is („münden” = torkollik). A Velence és Regensburg közötti kereskedelmi úton fekvő várost a 12. században vagy a 13. század elején hozták létre, elsősorban kereskedelmi telepként, amelyből később maga a város kialakult. Gmünd 1346-ban városi jogot kapott, és ezzel Ausztria egyik legrégebbi városát jelenti. A kiváló állapotban megőrzött középkori utcáinak és tereinek köszönhetően a város olyan környezetet kínál, amely az egész környéken egyedülálló.” (Forrás: www.stadt-gmuend.at)
Ez után a kirándulás és esetleg némi frissítő után újra beindítjuk a motorokat, és indulunk tovább a Maltatal felé. A fizetőállomásig tartó kb. 10 kilométeres szakaszon érintjük Karintia legmagasabb vízesését, a Fallbach-vízesést. A maga 200 méteres magasságával vallóban impozáns látványt jelent, ahol érdemes rövid időre megállni. Innentől kezdve a völgy igazán rászolgál a nevére: „A zuhogó víz völgye”.
Tovább indulunk, és rövid idő múlva elérjük a hochalmi út fizetőállomását (911 méter a tengerszint fölött). Azok a motorosak, akiknél van Karintiai Nemzeti Park Kártya, a szó legigazibb értelmében „nyerő kártyával” rendelkeznek, mert a kártya bemutatása erre az útra vonatkozóan is mentesít az útdíj fizetése alól.
Innentől kezdve 14,4 km alatt átmegyünk 6 darab szűk és részben világítás nélküli alagúton, amelyek közül kettő fordulóalagútként van kialakítva. Az egyik helyen forgalmi lámpa irányítja a forgalom áthaladását. A teljes utat impozáns vízesések szegélyezik; amelyek az impozáns útvezetéssel együtt igazi feledhetetlen élménnyé teszik ezt az útszakaszt. A kirándulás a 1933 méter magasban, a Kölnbrein víztározónál ér véget, mely idegenvezetővel belülről is megtekinthető. Egyéb tudnivalók: a völgyzárógát 200 méter magas, és több erőművet is ellát vízzel – többek között a Mölltalban lévő Reisseckben működő erőművet (itt jön elő újra a név), amely mellett eljöttünk.
Ha már elég magaslati levegőt szívtunk magunkba, és kigyönyörködtük magunkat a hatalmas víztömegben, akkor itt az ideje, hogy útnak induljunk a völgy felé, és tovább folytassuk az utazásunkat. A Gmündbe visszavezető út már ismerős, és amikor újra a körforgalomhoz érünk, a már ismert B99-es úton folytatjuk a túrát, Katschberg felé. Ismét csodálatraméltó idilli falvacskák tárulnak a szemünk elé, és a patak az út jobb és bal oldalán hűséges útitársul szegődik. Kremsbrückébe érkezve tartsuk nyitva a szemünket, hogy el ne szalasszuk az Innerkrems/Nockalm-út felé tartó leágazást. Ez az út kb. 10 kilométeren át tart, és máris ott találjuk magunkat a Nockalm-út csatlakozásánál. Itt is a következő a helyzet: a Karintiai Nemzeti Park Kártyával díjmentes, a kártya nélkül motorkerékpár után 7,- eurót, a személyautó után 14,- eurót kell fizetni.
És itt kezdődik Ausztria egyik legszebb hegyi útja, amely 34 kilométer hosszon 52 fordulóval van megtűzdelve. Először felmegy az Eisentalhöhe csúcsig. Az Eisentalhöhe a maga 2042 méterével a Nockalm-út legmagasabb pontja. Itt jellegzetes karintiai kosztot kínáló vendéglő, speciális motorkerékpár parkoló és kilátóhely található, ez utóbbi ismertetővel szolgál a Nockbergen hegyről és a közvetlen környezetről. A kanyargós élmény tovább folytatódik, a jól megépített Nockalm-út innen lefelé, az 1693 méteren fekvő Karlbadba vezet. A Nockalm-út következő markáns pontját a „Schiestlscharte” hágó jelenti. Ez a hágó 2024 méter magasan fekszik a Nockbergen hegységben, és itt is speciális parkolót találunk a motorkerékpárok számára. Innen fordulóról-fordulóra haladva, kb. 9 kilométer múlva leérkezünk az 1060 méter magasan fekvő Reichenau fennsíkra. Röviddel a Nockalm-út déli fizetőállomása előtt, sokan visszafordítják a gépüket, és másodszor, sőt, akár harmadszor is kiélvezik a Nockalm-út által kínált élményt, mielőtt tovább folytatnák a túrát. Egyébként az út mentén található autentikus vendéglők és menedékházak jó szálláslehetőségekkel szolgálnak, ahol igazi karintiai ételek kerülnek az asztalra.
Ha már kellőképpen kiéltük magunkat, és elteltünk a Nockberge Nemzeti Park által kínált pompás látvánnyal, a déli kijáratnál (Reichenau fennsík) elhagyjuk a Nockalm-utat, és a B95-ös úton megyünk tovább, Bad Kleinkirchheim felé. Körülbelül 5 percnyi utazást követően elérjük Patergassent, ahol jobbra ráfordulunk a B88-as útra, Bad Kleinkirchheim felé. Amikor elérjük Döbriachot, a Millstätter-tó délkeleti végénél találjuk magunkat. A most következő útszakaszon mindig a tóval párhuzamosan, észak felé haladunk, olyan településeket átszelve és érintve, mint Dellach, Pesenthein és Millstatt, míg végül Seebodenbe érkezünk. Mindez azt jelenti, hogy elbúcsúzunk a tótól, és újra Seeboden felé vesszük az irányt. Mintegy 2-3 km múlva ismerős lehet az út, mert a visszaút egy rövid darabkáján már idefelé is utaztunk. Gyorsan áthaladunk Spittal belvárosán, visszafelé, a Mölltal/Großglockner irányban. Ezután a már ismerős, nem fizetős úton újra áthaladunk Sankt Peter in Holz-on és Lendorfon. Lendorf után a B100-as út elágazik, és mi egyenesen Lienz felé haladunk tovább, mert a Drautal vár ránk. A B100-as út ezen a szakaszon nagyon jól ki van építve, és arra csábít, hogy kicsit gyorsabban pörgessük a gumikat. Ezen a helyen szeretnénk mindenkit lebeszélni erről, mert a közlekedésrendészetnél is tisztában vannak az út kiváló építési jellemzőivel, és a lézerpiszolyt nem csak az Enterprise űrhajón ismerik...
A visszaút a kiépített szakasz végét követően olyan nyugalmas településeken halad át, mint Berg im Drautal vagy Oberdrauburg, mielőtt megérkezünk Lienz kapuihoz. Innen akár követhetjük az út vonalát, mindig egyenesen, amíg a városközpontba nem érünk, ahol ehetünk egy finom fagylaltot, vagy akár az első körforgalomnál lekanyarodhatunk Mölltal/Iselsberg/Großglockner felé. Innen már könnyen megtalálhatjuk a hazafelé vezető utat, amely Iselsbergen és Winklernen keresztül egészen Heiligenblutig vezet.
Jó utat!
Internet linkek:
Gmünd város Honlap vagy Wikipedia
Porsche-Múzeum Gmünd
Malta-Hochalmi út és a Kölnbrein víztározó
Nockalm-út
Spittal a.d. Drau város
Villachi alpesi panorámaút a Weißensee érintésével és Hermagoron át
A kiadós reggeli elköltése, és a kötelezően viselendő motoros ruházat felvétele után az út első szakaszán a Mölltalban lemegyünk Winklernig, innen Iselsbergen (1204 m) keresztül Lienz irányába haladunk, ahol elhagyjuk Karintiát, és átkelünk Kelet-Tirolba. Röviddel Lienz előtt, amikor már elérjük a völgyet, egy körforgalom üdvözöl bennünket, itt "balra" vesszük az irányt ‑ Spittal felé (B100/B107). Körülbelül 1 kilométer múlva elérjük az utolsó kereszteződést. Itt ismét forduljunk balra, Spittal felé. Ezután Dölsachban találjuk magunkat, a gyönyörű Drau-völgyben, a drautali főúton (B100). Az út eleinte széles és jól kiépített, de kb. 20 km után kicsit keskenyebbé válik. Ezen az úton haladunk Greifenburg irányában csaknem 30 kilométert. A település központjában élesen jobbra fordulunk, a Weißensee felé. A település szélétől egy nagyon tetszetős útszakasz kezdődik. Az út meredeken és több, szűk kanyarral felfelé halad, a Weißensee felé. A kaptató leküzdése után még nem fordulunk el jobbra, Hermagor felé, hanem tovább megyünk egyenesen, mindig a tó felé. A 6,5km² területű Weißensee 930 méterrel a tengerszint fölött fekszik, ezzel Karintia legmagasabban fekvő tava, amely nyáron az akár a 24°C-t is elérő vízhőmérsékletével kiválóan alkalmas a fürdésre. Aki esetleg nem hozott magával fürdőruhát, az nyalhat egy fagylaltot!
Most menjünk tovább, Hermagor felé. Az út lefelé, akárcsak felfelé, sűrű erdős területen halad át, és csodálatos kanyarok ékesítik. A 600 m magasan fekvő járási székhely elérése után átmegyünk a gailtali főútra (B111), majd elfordulunk balra, Villach felé. A következő 40 kilométert ezen az úton tesszük meg, és lazán átgurulunk a Gailtalon. Az autópálya-használat csábító lehetősége most hidegen hagy bennünket. Arnoldsteinban, kevéssel Villach előtt, áttérünk a karintiai főútra (B83). Ha Villachot elértük, már nem tévedhetünk el. A villachi alpesi panorámaúthoz vezető út nagyon jól meg van jelölve. Röviddel a panorámaút kezdete előtt elhaladunk a villachi síközpont, a Villacher Alpenarena főbejárata és a sísánc előtt, ahol már jó néhány síugró világkupát rendeztek. Mauthäuschen elérése után, a továbbhaladás Karintiai Nemzeti Park Kártyával ingyenes, egyébként személyautó után 13,- eurót, motorkerékpár után 8,- eurót kell fizetni (a 2009 nyári helyzet szerint).
A villachi alpesi panorámaút 16,5 kilométer hosszan fut Villach-Möltschachtól (550 m) a Dobratsch-ra (1732 m), de nem egészen a csúcsig (2.167 m). A motorizált látogatók számára a Rosstratténál, 1732 méteren véget ér az út. A csúcsra gyalog kell felsétálni. Az út mentén, a maga 7 fordulójával és 116 kanyarjával, végig lenyűgöző a panoráma. Aki nem csak utazni szeretne, hanem körülnézni is, annak a 11 parkolóban lehetősége nyílik arra, hogy megcsodálja Villach, a Karawanken hegység és a Júlia-Alpok látképét. A Rosstrattenstüberl hegyi vendéglőben, vagy az Aichinger menedékházban egyszerű karintiai ételeket szolgálnak fel, kiváló minőségben. Miután jól laktunk, elindulhatunk a visszafelé vezető úton.
Kitüntetett távoli célként mindig Spittal/Drau felé haladunk, de az autópálya igénybevétele nélkül. Villach külterületén a B86-as úton hajtunk át, amíg az bele nem torkollik a B100-as drautali főútba. Ez rendkívül jó minőségű, kiépített országút, amelyen a következő 30 km alatt áthaladunk Kellerbergen, Feffernitzen és Feistritzen, majd elérjük a gyönyörű Spittalt. Itt sincs nagy veszélye annak, hogy nem találjuk meg a megfelelő utat. Egyszerűen mindig egyenesen Mölltal/Großglockner felé kell haladnunk. Lendorf és Möllbrücke között befordulunk a Mölltalba, majd a mölltali főúton (B106) megteszünk 50 kilométert, és elérünk Winklernbe.
Meleg nyári napokon érdemes megállni Flattachban, a Ragga-szurdoknál. A Ragga-patak évezredekig tartó, aprólékos munkával az egyik legszebb természetes szurdokot alakította ki az Alpokban. Függőleges sziklafalak szűkítik le a vadromantikájú szurdokot, vízpára tölti meg a levegőt. Igazi természeti látványosság, amely a megcsontosodott motorosokra is nagy hatást gyakorol.
Winklernbe beérkezve forduljunk jobbra, és a Heiligenblutig tartó utolsó 22 kilométert a Großglockner alpesi panorámaúton (B107) tegyük meg. Miután visszaértünk a Hotel Heiligenblut szállodába, üljünk ki pihenni a teraszra, vonultassuk el a nap élményeit a lelki szemeink előtt, élvezzük a jól megérdemelt sörünket az esti napsütésben, és gyönyörködjünk a Großglockner csodálatos látványában.